Most sem szeretem, de régen kifejezetten rosszul éreztem magam a „kis aranyos” típus társaságában, aki kötött pulóverjét oly esetlenül bájosan tudja magára tekerni. Unalmas, önbizalom hiánnyal szenved, folyton megerősítést kell adni neki, a legdurvább estéjén akár két pohár bort is elfogyaszt, és persze őt nincs szíve senkinek megbántani. Semmilyen érzéki vonás nincs benne, és később mikor beletörődik, hogy ő pontosan ilyen, onnantól kezdve rá is játszik, és a hajgumiból nagy természetességgel kikunkorodó rakoncátlan tincseit mindig a füle mögé simítja – mintha attól, mert szerény, kisvirágos ezüstgyűrű van a kezén, ez a mozdulat mást jelentene, és nem ugyanazt. A kisaranyosok mellett mindig nagydarab, közönséges harci mamutnak éreztem magam, erről persze nem feltétlenül ők tehetnek. A war mammoth, ha mégis jobban tetszik a férfiaknak, mint szemüveges évfolyamtársa, az –jobb, ha tudom – egyedül annak tudható be, hogy feltűnőbb, egyébként természetesen a kötött pulóveres befont hajú kis aranyos lányoknak vannak csak igaz, őszinte emberi értékei – mint a könyvek vagy a gyerekek, pláne a gyerekkönyvek szeretete.
 
A kisaranyosnak a prototípusa Meg Ryan, de ide tartozik még Winona Rider, 
Zooey Deschanel, Amélie-Audrey Tautou és hajdan Sandra Bullock is. Emiatt nem néztem meg sosem ezeket a megryan-tomhanks filmeket, mert számomra eleve hiteltelen, hogy valaki választja a kis aranyost, és nem csak egyszerűen ő maradt, ha a nagyvadnak (lsd még mamut) nem kellett. Mivel annyit tudtam, hogy ezek ketten összejönnek, abból indultam ki, hogy a sztori akkor biztosan olyan életszerűtlen alaphelyzetre épít, amitől végig nem lehet majd elvonatkoztatni.
 
Nahát, nagy marha (mamut) voltam. A rendező felülmúlta a várakozásaimat: tökéletesen jól ismeri a kisaranyos típust, és eleve nem versenyezteti olyan fórumokon, ahol meg kell jelenni. Rádión vagy interneten keresztül a félszeg pózok kevésbé átlátszóak, így a történet, ugyan mese, mely csak minimális sansszal történhet meg a nézővel, de megtörténhet. Mint a lottó ötösről nővérem szokta mondani: addig gondolatban sem tudja szétosztani a pénzt, amíg nem vett legalább egy szelvényt.
 
Akkor tehát a kiinduló pont kipipálva: kedves szerelmes történet, mely veled is megtörténhet – ha esetleg „véletlenül” akkor nézed, amikor facéran tengeted az életedet, érzed: van remény. És innen szét is kell választanom a két filmet: az első (A szerelem hullámhosszán) közben végig feszengve-zavartan fintorogtam, fárasztó is volt, lassú is, bárgyú is, de a barna rúzsok, a bakancs, a hosszú ballonkabát, a kockás ing nosztalgikus, és szomorkás emlékeket ébresztett bennem a dicső kilencvenes évek iránt. Ma már az egyedül búslakodó párnélküli embereket szinglinek hívják, és ugyan vigaszt nem hoz nekik ez a film, viszont mindenképpen növeli az önbizalmat: ha nekik, a középszerű, közhelyes, csúnyácska embereknek sikerült, akkor mindenkinek sikerülhet.
 
A szerelem hálójában szintén 90-es évek, de a témából adódóan borzasztó modern: 1998-ban az informatika órán még azért kaphattam ötöst, ha tudtam egy emailt küldeni a tanárnak, nem hogy emailen ismerkedjek meg valakivel. Totális forradalom! És nem csak a tematikában, hanem az önmagára szarkasztikusan kikacsintó humorban, az idősebb, magukat ezért kicsit felülről, kívülről tekintő szereplők miatt is. A jelenet, amikor a harmincas éveiben járó jegyespár megvallja egymásnak, hogy nem szerelmesek a másikba, Woody Allen érzékenységét juttatta az eszembe. Lám, lám – nem is az a legszörnyűbb dolog, ha őszinték vagyunk magunkhoz. Ha át mered gondolni az életedet, és az örök kétely mételyét kivágva magadból, tudsz valamilyen döntést hozni, akkor akár kellemes önismereti trip is lehet egy szakítás.
 
De a legfőbb tanulság mégsem ez. Hanem hogy negyvenhez közel a pasztellszínű kötött pulóver is jól állhat. Bárkinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://youarenotinkansasanymore.blog.hu/api/trackback/id/tr342273523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.