mrskowalski 2012.07.02. 09:43

QT HÉTVÉGE

 

Pif: -És miről írsz?

Zavartan, mert olyan nagyképűen hangzik, amit mondani fogok: - A Tarantino filmekről. – majd rögtön javítom: - Igazából magamról írok.

Az elmúlt hétvége Tarantino hétvége volt, qt.jpgés bár az egész életművön is végig lehet menni két nap mozizással, nem ezt tettük, mindössze négy filmet néztünk meg: a Tiszta Románc, a Halálbiztos, és a Kill Bill 1-2 lett kiválasztva. Egyszerűen azért, mert most ezek érdekeltek, a tematikus hétvégéknél is a legfontosabb szempont, hogy azt csináljam, amihez kedvem van, ne azt, ami elvárt egy filmgeektől, mégiscsak a szórakozás a legfontosabb szempont, jelentsen ez bármit.

 

A négy film alapján az az érzésem, hogy QT retro, sőt QT-t szeretni retro.

Nem, nem arra gondolok, hogy a Halálbiztos megszakadó, fakult színű technikája egy letűnt korszak előtt tiszteleg, vagy hogy a Kill Billben a kung fu filmek felidézése tudatosan lovagolja meg a retro őrületet. Nem, hanem az új filmek lettek régiek, és közeleg az idő, amikor Tarantinot nem azért fognak másolni, mert az a stílus a divatos és a sok pénzt hozó, hanem mert felnőtt, megérett egy generáció, és jönnek a fiatalok, akiknek meg kell mutatni, kik voltak a nagy öregek.

Ezen az érzésemen amúgy meglepődtem, mert miközben összeszorult a szívem, hallva kedvenc mondataim tompaságát, közben tisztán emlékszem, mikor 95-ben kijöttünk Dórával a Ponyvaregényről, és felpörögve vihogtunk meg élvezettel undorodó arcokat vágtunk a film jeleneteit felidézve, de azért arra tértünk folyton vissza, hogy ilyet még nem láttunk. (Megbocsátható, de akkor fel sem merült bennünk, hogy valamit azért nem láttunk, mert 18 évesek vagyunk, hiszen az egyértelmű, hogy ha vmit mi nem láttunk, akik az utolsó 4 év minden csütörtök-péntek-szombatját moziban töltötték, az nyilvánvalóan nincs.) Szóval valami elmúlt, valami véget ért, és a kor igényeit zseniálisan megérző rendező, a filmrajongóból filmkészítővé lett geek bánhatja, hogy annyira keveset adott magából a filmjeiben. Így a QT felé irányuló hommage majd szétválaszthatatlanul összekeveredik az általa csodált alkotásokkal. Kár, mert a legjobb pillanatai belőle fakadnak.

TR_r.jpgA Tiszta románc megint bűbájos és imádnivaló volt. Tarantino a forgatókönyv író szerepe mögé bújva a legőszintébben vállalja saját magát, a nem túl jóképű, képregény fanatikus, bénán csajozó srácot, aki filmbe illő kalandokat követően boldogan él, míg meg nem hal. A lassabb tempó és a mostanra legendássá váló karakterek és színészek (Gary Oldman, Brad Pitt, Dennis Hopper, Val Kilmer, Christopher Walken, James Gandolfini stb.) kivételes módon 20 évvel később nézve szinte snittenként diktálják a nosztalgiát. (Baromi tudatos filmelemző hozzáállással kell(ett volna) leülni megnézni, hogy ne merüljön fel, hogy kiből mi lett azóta) Egyetlen más Tarantino keze nyomát viselő filmben nem találkoztam ennyi és ennyire szerethető karakterekkel. A mozi abszurd és erőszakos, a műfajt pedig alaposan megbolondítja, de olyan tisztelettel, a kigúnyolás minden szándéka nélkül, a romantikát idealisztikusan őszintén, akár giccsbe hajlóan is bátran vállalva nyúl a témához, hogy nem lehet nem meghatódni.

DP.jpgA Halálbiztos most sem tetszett. Na, hát az objektivitást háttérbe szorítva egyszerűen annyira ellenszenvesek ezek a picsák, akik folyamatosan nyafognak valamit a fickókról, egyiknek sincs annyi esze, hogy arra gondoljon, hogy amíg ennyire ostoba, addig ne is számítson semmi jobbra, szóval a vulgáris, pökhendi, beképzelt, sápítozás között Kurt Russel karaktere magasan a legszimpatikusabb, még azzal együtt is, hogy kiderül, hogy ő is egy vinnyogó luvnya, akinek csak a szája nagy. A fárasztó és erőltetett dialógusokat egy izgalmas forgatókönyv tudta volna esetleg kompenzálni, de az autósüldözés, és általában a felspécizett autók sosem hoztak lázba (na jó: ez nem Tarantino hibája), a gyors befejezés hiába műfaji tisztelgés, értelmetlen volt, a trash pedig itt tényleg szemét, szóval nem szerettem meg most sem.

KB.jpgÉs akkor a Kill Bill. Hiába a rengeteg újranézés, a sok utána olvasás, máig nem tudom eldönteni, hogy egy vagy két filmként gondoljak rá, úgyhogy valószínűleg most sem leszek következetes. Az első fele akciódús látványorgia, a második fele dialógus-központú westernes blaaablablaaabla - na, akkor ugorjuk is az ismert részeket.

Inkább, hogy miért szeretem. Megnyugtató, hogy sokszor újranézve is izgalmas és feszült. Hiteles a bosszú, és közben jó érzés arra gondolni, hogy én megbocsátanék. Hogy a repülő utasterébe felkerült a legyőzhetetlen Hattori Hanzo kard. Hogy Bill Superman monológja teljesen más színben tűnt fel most, hogy itthon az utóbbi évben drasztikus comic invázió történt, de ha lehet, akkor még epikusabb ismerve a Superman univerzumot. Mert bizarrul vicces, de a Menyasszony nem poénkodja el. Szerelmesfilm, szerelemféltési indítékkal. A drámai vonal, a lelki vívódás Tarantinotól szokatlanul komolyan van kezelve, mintha a téma súlyát érezve, Sergio Leone-t még ő sem merné parodizálni. Jól áll a szentimentalizmus és az érzelmesség Tarantinonak, őszintévé és emberivé teszi a történetet. David Carradine mint tapasztalt zskat bérgyilkos, szellemi és harcművészeti mentor, és szerető, zseniális. Mert az ötpontos szívrepesztő technika maga a színtiszta tökéletes művészet, titkát csak a legalázatosabb, legszorgalmasabb, legkitartóbb harcos tanulhatja meg.És mert minden alkalommal kiszabadul a sírból.

És mert megint volt személyes aktualitása, ahogy az alapművektől ez elvárt: Beatrix minden este ugyanarról álmodik, és ugyan megdöbbenti ez a csoda, de él és vár rá a kislánya. Ettől kezdve ő már nem a bosszú angyala, hanem "mommy".

Tarantino pedig egyértelműen tudomásunkra hozza, ő pontosan tudja, mind erre vágyunk. Még ha valaki csak igazságszérummal vallja is be. 

A bejegyzés trackback címe:

https://youarenotinkansasanymore.blog.hu/api/trackback/id/tr74623299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.