mrskowalski 2010.10.03. 11:11

Holtszezonban

Mennyire fogalmunk sincs arról, hogy mitől félnek a gyerekek. A Ragyogást 8-9 évesen láttam egy unokatesómnál videón, és egy kukkot sem értettem belőle, csak az előcsarnokban hömpölygő vérfolyam maradt meg, hogy hűű, de dúúúrva, és az, hogy az apuka megőrült. Egyáltalán nem féltem. Ellenben féltem Fantomastól, tesóm pedig a Kockásfülű nyúltól, a szüleink a legnagyobb óvatossággal sem gondolhatták, hogy tiltólistán legyenek ezek a műsorok. Felnőve, ahogy az önismeret útjára lépünk, és bekerülünk az emberi elme labirintusába, ráébredünk, hogy lehet félni a külvilágtól, de az igazi gyötrő kételyekre, gyanakvásra, paranoiákra mi magunk szolgáltatjuk az okot (és jó esetben a megoldást is). A Gonosz bennünk van, és berángat minket abba az útvesztőbe, ahonnan nem biztos, hogy van kiút.

Napfénynél, világosban, tudjuk jól, hogy mi teremtjük meg azokat a kísérteteket, árnyakat, erőket, hangokat, amik éjjel rettegésben tartanak bennünket – de csakis ébren, mikor bevilágított gondolatainkat gondos gazdaként (gondnokként!) átlátjuk, vagyunk ennek az ismeretnek a birtokában. Éjjel, beszűkült aggyal rettegve érzem a bizonyosságot, hogy mindez a rémálom valós, ez a valóság. Ki lehet találni racionális magyarázatot minden paranormális jelenségre, de Kubrick bizonyossággal tudja: a puszta elménkkel nem csak építeni lehet, de borzalmas pusztítást, félelmetes rémtetteket is véghezvinni. A Szépkilátó hotel ugyanilyen örök gonosz, ami mindenre emlékezve bezár a mélységes szörnyűségek, tébolyító holtak közé. Kubrick (mint ahogy King sem) nem is próbál magyarázatot találni. Szürreális képei látszólag random követik egymást, hol egy csendben guruló labda, hol egy bizarr parti, hol egy félbevágott fejű pincér - és csak a beteg logikánkkal tudnánk megmagyarázni a jelentésüket. Nincs kezdet és vég: örökké gondnok maradsz, a gonosz erők mindig bennünk lesznek.
A történet az egyik legelemibb félelmet és annak bekövetkeztét ábrázolja: megőrülök, és lemészárolom a családomat vagy megőrülnek a szeretteim és le akarnak mészárolni.  Ki-ki választhat, hogy melyiktől fél jobban – én izzadtan, csatakosan ébredtem már mindkét rémálomra, a második verzió annyival volt rosszabb, hogy a sötétben az álom folytatódott, és nem mertem segítséget kérni Piftől, mert tudtam, hogy csak erre vár, hogy a vérszomjas tervét beteljesítse, és az álmom csak a kezdete volt a közelgő borzalomnak.
A film tökéletes horror: első perctől kezdve érezzük, hogy a tragédia elkerülhetetlen, elegendő Jack Nicholson ördögi mosolyát látni, (a könyv rajongói a feldolgozás egyik legnagyobb hátrányának pont ezt tartják, hogy Jack első perctől elmebeteg) és ami újszerű, hogy egy percig sincs idill, éden, amiből a pokolba zuhanunk. Már az a gondolat is bizarr és ijesztő, hogy több hónapra a zord hegyek közé zárkózik valaki a teljes magányt választva, önszántából - nyilván nem normális, bár tudjuk, van az a pénz, vagy az a társaság, akikkel, igen… de erről itt szó sincs. A magában beszélő kisfiú, a hisztérikus, idegbeteg feleség, az ötlettelen, alkoholista, unatkozó író – nem az a csapat, akikkel egy napot is szívesen eltöltenék. Ebben a helyzetben a józan ész megőrzésének, a tiszta tudat folyamatos ingerekkel való ellátásának különösen nagy jelentősége lenne – becsavarodunk akkor is, ha nincs móka, csak a munka, de akkor is, ha nincs tennivaló, feladat, amitől lenne értelme bárminek. Gond nélküli gondnok a szó szerinti holtszezonban - üvölt az alaphelyzettől a fejemben a vészcsengő. És erre a hangra semmi sem rímel, mert nincs és soha nem is volt harmónia: amit hallunk a kakofóniában az az írógép kattogása, a háromkerekű bicikli idegesítő, monoton zörgése, mind türelmetlen, bosszantó alapzajok. Csak egy kórosan eltorzult, gyenge, erőtlen hang az, ami felelet mindenre: redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum, redrum.
Zseniális a film, és vágyom rá, hogy újra megnézzem, de tudom jól, hogy az alváshiány ugyanolyan torz gondolatokat szül, mint a bezártság, a magány, az alkotói válság, vagy az unalom, no meg Pifre is tekintettel kell lennem. Remélem, ma már fogok tudni aludni.

A bejegyzés trackback címe:

https://youarenotinkansasanymore.blog.hu/api/trackback/id/tr462341225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr.kevorkian 2010.10.04. 10:41:26

weeeendyyyyyyy!
na igen, ez nem romkom.
kedvet is kaptam hozzá...
és beugrott róla, az őrület okán, a 'full metal jacket' is...

ablak11 2010.10.04. 18:52:27

az egyik legjobb film, amit láttam.
olyan feszültséggel teli volt, hogy a végét állva néztem, de sztem nem horror...

mrskowalski · http://youarenotinkansasanymore.blog.hu 2010.10.05. 10:32:31

@ablak11: igen, tágan van ez a horror értelmezve, inkább a kihagyhatatlan alapmű műfaja lehetne, ha lenne ilyen :)... te inkább mibe sorolod?

ablak11 2010.10.06. 21:44:28

@mrskowalski: bevezetném az "overwhelming" nevű műfajt :) bár akkor lehet, hogy így lenne: overwhelmer (vagy ennek már nincs értelme, esetleg túl tág) akkor lehetne még mondjuk thriller is.
vagyis: overwhelmer - thriller, röviden ov-thril
süti beállítások módosítása