Kultikus mese ide, rajongók megsértése oda, de ez egyszerűen egy vicc. „Lüke Szájtátó” utolsó felbukkanása olyan gyengén alakult, hogy csak nagy önuralommal lehet megállni, hogy a többi részt is alaposan újraértékeljem.

Az eheti zanza most rövid lesz, mert mindössze három filmet néztem meg, a langyi jellegtelen Rémálomról itt írtam, Pókember meggyőző visszatéréséről meg itt. A harmadik film viszont egy kultikus alapmű, amiről a közízléssel szembemenő véleményemet a napokban fogom ösztönös, még a filmes szakértelem látszatát is nélkülöző kritikával együtt feltenni, szóval az egyelőre meglepetés.

Fenti három munkával együtt összesen 89 filmnél tartunk idén. Az év azonban nem január 1-én, hanem április 9-én kezdődik 2010 óta, abban az évben ezen a napon került megrendezésre a Mozifanatikusok éjszakája, és mivel azon a boldog-zsibbadt-kimerítő éjszakán rögtön hat filmet is megnéztünk, azóta ettől a naptól datáljuk az itthoni filmes statisztikát.

A következő években sem leszünk képregény hősök híján a mozikban, tegnap ugyanis hatalmas rajongói ováció között a San Diegó-i Comic Con-on bejelentette a Marvel Studio feje, Kevin Feige, hogy mire is számíthatunk a szuperhősös filmek második szakaszában.

Amit már tudtunk: Vasember 3 jövőre, Thor 2: The Dark World, várható bemutató 2013.11.8.

Ami viszont újdonság és a műfaj kedvelőit igazán eufórikus hangulatba hozhatja, az a Captain America: The Winter Soldier, melynek alapja a képregény, amiről csak szuperlatívuszokban szokás beszélni.  2014.04.04 a bemutató napja, asszem, rá fogok érni :) A fanok között amúgy azonnal megindultak a viták, hogy jó-e egy ekkora nagyágyút már a második részben elsütni, és hogy egyáltalán, trilógia lesz-e a Kapitány kalandjaiból is, tuti, hogy a következő két évben fogunk még találgatásokat, konteókat olvasni a témában.

Ezen kívül tervben van még az Ant-Man film, ezt még nem tudom komolyan venni, valamint a Guardians of the Galaxy, amiről viszont semmit nem tudok.

És klassz nosztalgikus hangulatba kerültem olvasva a Comic Con-ról, ősszel a New York-i hatalmas élmény volt. (jól van, bevallhatom: nemcsak nosztalgikus, hanem kicsit dicsekvő hangulatba is)

Szerencsére konkrét emlékeim nincsenek a legutóbbi Pókember szériáról, csak a fröccsöntött élmény maradt meg, úgyhogy nem voltak igazán elvárásaim az új feldolgozással szemben. Lehet, hogy pont a megfelelési kényszer hiánya miatt, (értsd: ennél sokkal rosszabbra számítottam) de nekem ez tetszett.

Múltkor gondolkoztam, hogy csinálni kéne egy fikablogot, sajnos már van, de a lényeg, hogy ennek a filmnek ott tuti helye lenne. Persze nem a legnagyobb szarok között, mert a VIP páholyért meglehetősen sokat kell melózni, kellenek az ötletek, még ha kifejezetten bénák és erőltetettek is, nem elég a langyi felejthetőség.

Félelem helyett unalom, színészek helyett modellek, forgatókönyv helyett sekélyes copy-paste, dialógusok helyett pedig, na, jó ezt hagyjuk is. Mindezt visszhangos, erőtlen lapos szinkronnal, hogy végképp meg legyen a TV2 élmény. (de magabiztosan kijelenthetem: angolul sem lehet olyan jó, mint az eredeti, azt ugyanis alámondással láttam, mégis izgultam)

Szóval egy percig nem kötött le, csak tengődtem a fotelben, hol elbambultam, hol figyeltem, közben főként azon merengtem, hogy ha az álomba bele lehet halni, akkor az unalomba pláne, de azért végig néztem, mert félbehagyni nem szoktam filmeket, mindig az utolsó pillanatig reménykedek, hogy hátha lesz a végén valami, ami megmenti, de ezzel jelen esetben csak azt értem el, hogy a szó szerinti nézhetetlen kategóriából kiesett. (de azért természetesen az). 

Az eredeti első néhány részét nagyon szerettem, egészen kicsiként még Gabi mesélte a síkfőkúti táborba tartó buszon el a történetet, olyan átéléssel, hogy mire odaértünk mindketten teljesen leizzadva, transzban vártuk az éjszakát. Aztán nem sokkal később videón is láthattam, szerencsére az elképzelt és a leforgatott Freddy nem különbözött. A remake azonban az új tinisztárok felvonultatásán és a klasszikus beállítások újra forgatásán kívül mást nem ad, transzban várt álmokat legalábbis biztosan nem.

And now for something completely different: Holnap Pókember.