Jajj, de nagyon szeretem ezt a filmet, akárhányszor meg lehet nézni! A Lesz ez még így se egy vicces, elgondolkodtató, aranyos alkotás. Ez az a romantikus komédia, ami ugyan a műfaj minden jellegzetességét magában hordozza (pl. tökéletesen kiszámítható szerelmi szál, a tanulság egyolvasatúsága, az édesbús melankolikus zárás, a kiskutya, mint szereplő felvonultatása stb.), mégis minden alkalommal hagyom magam: elgyengülök a zsebben lévő szalonnától, bájos-megható dicséretektől, és az elismerő szavaktól.

A színészisten Jack Nicholson betegesen kiállhatatlan, undok figurája mindig reményt kelt bennem, hogy az ember mégsem azonos a fárasztó megnyilvánulásaival, a fajankóságaival, a rigolyáival, a szokásaival. Hogy talán érdemes ezek mögé nézni, és elfogadni így az embert. Melvin ugyan csiszolódik a filmben, jó, vagy legalábbis jobb ember lesz, de az alapértékek benne voltak eddig is. A viselkedését igyekszik megváltoztatni, nem pedig az értékrendjét, törekszik alkalmazkodni másokhoz, túltenni magát az elviselhetetlen szokásain, ha ezzel elnyerheti szíve hölgyét, de a happy endhez a többieknek is el kell fogadni őt, pont úgy, ahogy van. Hogy úgy szeressék, ahogy van, ne akarják átformálni, leszoktatni, rászoktatni, átnevelni, kigyomlálni, hanem meglátni az erényeit, de neki is látnia kell a többiekben a jót.

A három defektes sors, ahogy összefonódik, pont erről szól. Mindhárman mások, problémásak valami miatt, de olyan tipikus élethelyzeteket sikerül bemutatni a rendezőnek, hogy könnyű magunkra ismerni a karakterekben, és megérezni, hogy valakinek valahol nyilván rólam is megvan a véleménye a viselkedésem alapján.... „Carol, a pincérnő, Simon, a buzi”, és Melvin, a mizantróp zseniális triója hangos röhögéseket, kínos helyzeteket, intim pillanatokat teremt. És isteni bókokat. Olyan szépeket, amikre mindenki vágyik, amiktől bizsereg a lányok nunija, és csillog a szemük, amiktől a férfiak magukra találnak, tetterősek lesznek, és szexik – mi, nézők pedig kellemesen szórakozunk, mert végülis erről szól az egész.

A Lesz ez még így se felnő a 21. századi romantikus igényekhez, és olyan könnyed szellemességgel, szarkasztikus dialógusokkal, kiváló karakterekkel operál, hogy azonnal vállalhatóvá teszi a zsánert. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nem csak bájos, hanem hasznos is: kellemetlen szomszédok leszerelésére tökéletes dumákat tanulhatunk Melvintől.  

"Maga még nem halt meg??"