Ahogy azt már Tony Soprano is megfogalmazta a pszichiáternél, kiveszett a strong, silent type. A True Grit (A félszemű) is látszólag ezt erősíti meg: van itt szájhős locsi-fecsi texas ranger, cserfes, felvágott nyelvű kislány és házasságairól anekdotázgató békebíró. De az sem biztos, hogy valaha is létezett ez a típusú férfi - minden kissrác egyetemes példaképe, minden nő örök vágya, a helyi kupi madámjától a tüzes szemű tehenészlányokig - és nem csak az Amerika fénykorát giccses túlzásokkal beállított álomgyár forgatókönyveiben bírt létjogosultsággal. Coenék sem nem cáfolják, sem nem húzzák alá egyik igazságot sem, ehelyett véresen egyszerű, lineáris történetükkel a western realisztikus oldalát mutatják be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.