2012.07.09. 13:59
THE KILLING - sorozat
Nem gondoltam, hogy írok a The Killingről, mert nem film, hanem sorozat, és ezzel tematikájában eltér a blog eddigi tartalmától, de mióta egy hete hajnal kettőkor befejeztem a második évad utolsó részét is, minden üres és unalmas, és csak ez a sztori jár a fejemben.
Amúgy nem vagyok túl nagy sorozatfan: a mai divatos tömeg krimik nekem sterilen unalmasak, de ez a sorozat nagyon beszippantott. A nyomott és egyben feszült hangulat a Twin Peaks-et idézi, a karakterek mélysége a fajsúlyos színészi játéknak köszönhetően pedig A bárányok hallgatnak lélekbe mászó intimitását juttatja eszembe. És akkor még ott van a viszonylag formabontó szerkezet: minden rész egy nap eseményeit dolgozza fel, amitől folyamatosan érezzük, hogy a rendőrök forró nyomon haladnak, de így a hitelesség sem vész el, mert mégsem 45 perc alatt göngyölítik fel a szövevényes és tragikus esetet, ami természetesen egy gyilkosság, ahogy brutális egyszerűséggel már a címben közlik.
Atmoszféra teremtés szempontjából talán a legfontosabb: kiváló helyszínválasztás volt Seattle. Egy lehangoló nagyváros, ahol folyton esik, mocskos egy idő van, ez a mocsok csak még jobban felkavarja a gyomrunkat, és észrevehetően a szereplők is időnként behánynának. Nyugtalanító egy hely – a készítők legalábbis mindent megtettek azért, hogy annak érezzük.
A szereplők is gondosan vannak castingolva és öltöztetve: Sarah Linden igénytelen elnyűtt kötött pulóvere, Holder kapucnis felsője olyan kellékek, melyek duplán húzzák alá a karakterek átlagemberi mivoltát. A néző közel érzi magát a szereplőkhöz, már-már megérinthetőek, a motivációk pedig olyan mélyen vannak kidolgozva, hogy szinte önkéntelenül is behúz a történetük. Az összetett jellemek egyenként is pszichológiai eseteket mutatnak be, több szereplő élete külön-külön is megérne egy egész estés filmet…
A történet lélegzetelállítóan izgalmas, olyan cliffhangerekkel az epizódok végén, hogy lehetetlen félbehagyni. Bevallom, a Larsen család kesergései többször tűntek puszta időkitöltésnek, ilyenkor a nyomozásból kizökkentve tudatosítania kell a nézőnek magában, hogy „nem, ők nem csak nyavalyognak, hanem tényleg normális, ahogy éreznek, hiszen még csak 6, 8, 12 nap stb. telt el”, de hát addigra már olyan felfokozott, körmöt tövig rágó állapotban vagyunk a tévé előtt, hogy minden ami megakasztja a nyomozást, egy helyben topogásnak hat. Az utolsó rész mindent megmagyarázó zseniális, torokszorító és sokkoló erejű fordulata azonban Larsenék addigi életének olykor fárasztó közvetítését is bőségesen indokolttá teszi.
Megtalálható több olyan panel, amit már máshonnan ismerünk: korrupt politikusok, lengyel maffia, karrierista zsaruk, családi drámák, prostitúció, öngyilkossági kísérlet, nemi erőszak, titkok minden mennyiségben, de az eredeti megközelítés, a szuggesztív képek, a markáns emócionális üzenet, és az erős színészi játék miatt mégsem szokványos, amit látunk. Részenként vetül másra a gyanú árnyéka, de mindig rendkívül okosan és ötletesen (bár időnként betegesen perverzen) vezetnek el a szálak a potenciális jelöltekhez. Az agilis nyomozónő fáradhatatlan munkája, az alaposságából és bizalmatlanságból fakadó gyanakvása realisztikussá és lehetségessé teszik a felgöngyölt bűnöket.
Szóval a The Killing izgalmas, feszes, valóságos, morális szempontból elgondolkodtató, thrillerbe hajló krimisorozat, sajnálom, hogy vége, néztem volna még tovább, de tényleg a csúcson lett befejezve. Ha valaki tud ajánlani hasonló színvonalú sorozatot (az eredetin kívül), ne tartsa magában! Addig is, tegnap elkezdtük a Twin Peakset – ha a 22 éves sorozat tudja pótolni a The Killing hagyta űrt, majd arról is beszámolok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://youarenotinkansasanymore.blog.hu/api/trackback/id/tr194638193
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Invinciblepocok · http://marvels.blog.hu/ 2012.07.09. 18:29:15
Valóban az utóbbi évek legjobb sorozata volt, sőt! Elbújhat mögötte minden éppen divatos sikersorozat. Számomra egyedül az általad említett TP és a Maffiózók áll feljebb a dobogón. A dán eredetivel pedig mindenképpen érdemes lenne tenni egy próbát.
mrskowalski · http://youarenotinkansasanymore.blog.hu 2012.07.12. 05:54:20
@Invinciblepocok: igen, azzal együtt is, hogy mennyire kerek és feszes volt, réteg-sorozat maradt, és - ahogy te írod - elmaradt a divatos sikersorozatoktól